Keresztély Tímea
A lepke lelke
Visszatükröződik a tavasz,
Napsugár szórja fényeit,
Maglód a szívében őrzi
Önmagának régi képeit.
Határtalan pusztán s mezőn át
csatangol a lepke,
de virágot csak a patak-partján talál,
azt is félig összeesve.
Nem volt mi táplálja a talajt,
édes-savanyú nedűvel,
Így meg lett locsolva,
valami hasonló-szerűvel,
De mézédes csókokat
nem szórt a virág többé,
csak a lepke őrzi
szabadságában mindörökké